Alkotmányellenesnek minősített munkajogi szabály – visszaáll a korábbi gyakorlat

Az Alkotmánybíróság 2025. február 27-én az 1/2025. (II. 27.) határozatában fontos döntést hozott a munka törvénykönyvének egyes rendelkezéseivel kapcsolatban. Az érintett szabályozás a munkavállalók egészségi állapota alapján történő megkülönböztetés kérdését érinti, különösen azokra az esetekre, amikor a munkavállaló egészségi okból munkaköre ellátására alkalmatlanná válik.

A Munka törvénykönyvében (Mt.) 2023. január 1-jén történt utoljára jelentősebb változás, ekkor került bele a törvény 146.§ (2) bekezdésébe a következő fordulat: Nem illeti meg távolléti díj [a munkavállalót], ha a keresőképtelenségére tekintettel táppénzben vagy baleseti táppénzben részesül, vagy egyébként munkaköre ellátására egészségi okból alkalmatlan.

Ezt megelőzően, a 2022. december 31-éig hatályos szabályozás alapján, ha a munkavállaló a munkaszerződés szerinti munkakörben egészségi okból nem volt foglalkoztatható, de nem volt keresőképtelen, akkor a munkáltató vagy másik munkakörben foglalkoztatta az egészségi okból alkalmatlan munkavállalóját, vagy ha nem volt másik alkalmas munkakör, akkor állásidőre járó juttatást fizetett részére, vagy pedig felmondással megszüntette a munkaviszonyát. Ebben az esetben a munkavállalónak a felmondási időre járó munkabér és egyéb anyagi juttatások, az időarányos szabadság és ha legalább 3 éves volt a jogviszonya, akkor végkielégítés is járt. (precedensértékű határozat (EBH2017. M.16.)

A 2023-ban hozott módosítás következtében azok a munkavállalók, akik egészségügyi okból váltak alkalmatlanná a munkakörük ellátására, ugyan mentesítve lettek a munkavégzés alól az Mt. 55.§ (1) bekezdése alapján, de ezzel együtt a módosítás azt is kimondta, hogy részükre a munkavégzés hiányában távolléti díj nem jár.

A jogszabály ilyen módon történő változtatása azt eredményezte, hogy a munkáltatók nem voltak kötelesek továbbra is foglalkoztatni, másik munkakört felajánlani, vagy felmondani az egészségügyi okból alkalmatlanná váló munkavállalójuknak. Ez oda vezetett, hogy a munkáltató sem távolléti díjat, sem munkabért, sem pedig társadalombiztosítási járulékot nem fizetett a munkavállaló után. Ugyanis míg a keresőképtelen személy táppénzre lenne jogosult, addig az egészségügyi okból alkalmatlan munkavállaló a legtöbb esetben semmilyen ellátásra nem jogosult.

Így a munkáltató számára sokkal kedvezőbb volt a munkaviszony fenntartása, mint a munkaviszony megszüntetése, főleg abban az esetben, amikor még végkielégítést is kellett volna fizetnie.

Az Alkotmánybíróság 2025. február 27-i határozata a fentiekkel kapcsolatban hozott fontos döntést. Egyrészt megállapította, hogy az egyenlő bánásmód sérelme valósul meg a 2023. évi módosítással, másrészt, hogy a jogalkotó ezen módosítása súlyosan jogsértő és indokolatlanul ment szembe a korábbi bírói gyakorlattal.

A bíróság megállapította, hogy

„a módosított szabályok védett tulajdonságon alapuló hátrányos megkülönböztetést valósítanak meg, mivel alkotmányossági szempontból lényegesen eltérő helyzetben lévő csoportokra azonosan vonatkoznak, és a hátrányokozásnak nem azonosítható a tárgyilagos mérlegelésen alapuló észszerű indoka.”

Az AB határozattal érintett szabályozás továbbá ellentétes az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkóztatás védelmére, illetve a szociális biztonság megteremtésére irányuló államcélokkal is.

Az Alkotmánybíróság a mostani határozatával semmisé tette az Mt. 146.§ (2) második fordulatát és ezzel visszaállította a 2023. január előtti állapotot. Azon munkavállaló részére, aki munkaköre ellátására egészségi okból alkalmatlan és nincs olyan másik munkakör, amelyet a munkáltató fel tud ajánlani és ami megfelel a munkavállaló egészségügyi állapotának, a munkáltató állásidőre járó távolléti díjat köteles fizetni.

Az Alkotmánybíróság határozatában foglaltak a már folyamatban lévő jogvitákra nem érvényesíthetők, azokat először csak a kihirdetést követően induló eljárásokban lehet figyelembe venni.